Nem arról van szó, hogy valaki elmondja, mi nyomja a szívét, és a tanácsodat kéri (vagy egyszerűen csak jól esik neki, hogy kibeszélheti a problémáit és van, aki meghallgatja). A „folyton panaszkodó” ember onnan ismerszik meg, hogy soha semmi sem elég jó neki. Ha beültök egy cukrászdába, biztos zavarja, hogy gyűrött a szalvéta, ha sétálni mentek, ő fázik, ha együtt edzetek, nem bírja az iramot. Vagy ugyanazt a lemezt játssza le évek óta: panaszkodik a kedvesére, a szüleire, a testvérére… Az ilyen emberek egyszerűen áttolják a feszültséget arra, aki meghallgatja őket, és míg ők megkönnyebbülnek, te egyre rosszabbul érzed magad.