A „te nem vagy normális” vagy a „mégis miért nem figyeltél jobban” és ezekhez hasonló mondatok igazán megsemmisítően hatnak arra, aki amúgy is a padlón van. Hidd el, pont elég rosszul érzi magát most anélkül is, hogy te megfogalmaznád, hogy ő a hibás…
Ráadásul, ahogyan szokták mondani, ami történt, megtörtént, azon már úgyse lehet változtatni. Úgyhogy ahelyett, hogy a múlton rugóztok, inkább abban segíts neki, hogy kitalálja, hogyan változtathat a helyzetén. Ne a problématudatot erősítsd benne, inkább próbáld őt elvezetni a megoldásig. Ennek remek módja, ha megtanulsz jól kérdezni. Így ő maga fogja megtalálni a kérdéseire a saját válaszait, és hidd el, sokkal hálásabb lesz érte, mintha megmondtad volna, hogy hogyan kellene (vagy kellett volna) cselekednie.